Nagyböjt 2. vasárnap

  1. 2018. február 25.

A szentmisék keddtől csütörtökig reggel 1/2 7 órakor kezdődnek.

Hétfő: szentmise 18 óra / cs./

Kedd:                                                                                             / cs. /

Szerda:                                                                                         /cs. /

Csütörtök:                                                                                    / cs./

Péntek: Elsőpéntek, 17.30 keresztút, 18 óra mise Tütő és Palkó család / cs. /

Szombat: 17 óra szentségimádás, 18 óra előesti szentmise

Vasárnap: 8 óra, 18 óra szentmise.

Hétfő délelőtt a Karitász fogadóórája 9 és 10 óra között. 10 órától 12 óráig Baba-mama találkozó a közösségi házban

Minden hónap első hétfőn a Karitász csoport tagjaiért és szándékára, második hétfőjén Prohászka Imaszövetség élő és elhunyt tagjaiért lesz szentmise

Plébániánk közösségi házának építkezése befejeződött. A templom akadálymentesen ezen keresztül közelíthető meg. Kisgyerekesek pedig itt is követethetik a szentmisét.

Nagyböjt péntekjein hústilalom, este 18 órakor keresztút.

Február 26-án este 18.30 órakor a jegyesoktatási sorozat, hívjuk mindazokat, akik szentségi készülnek kötni!

www.erdujvaros.hu  23/365-211

Köszöntjük a Bernadett, Zsuzsanna, Eleonóra, Gerzson, Alfréd és Mátyás testvéreinket.

Nagy Szent Leó pápa beszédeiből

(Sermo 51, 3-4. 8: PL 54, 310-311. 313)

A törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett

Az Úr feltárja dicsőségét a választott tanúk előtt: testét, mely éppen olyan test, mint a miénk, oly tündöklő fényességbe öltözteti, hogy arca ragyog, mint a nap, ruházata pedig szikrázóan fehér, mint a hó.

Színeváltozásával elsősorban azt akarta, hogy tanítványai szívében ne verhessen gyökeret a botránkozás a keresztje miatt; és az a megaláztatás, amelyet szenvedésével együtt önként vállalt, meg ne zavarja hitükben azokat, akik előtt feltárta az elrejtett méltóság nagyságát.

Másodszor, de nem kisebb gondoskodással az Egyház reménységét alapozta meg: ismerje fel Krisztus egész teste, hogy milyen változás vár rá, a tagok pedig remélhessék, hogy ugyanabból a dicsőségből részesednek, amely már a főt körülragyogta.

Erről beszél az Úr, amikor dicsőséges eljöveteléről jövendöl: Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában (Mt 13, 43). Ugyanerről tanúskodik Szent Pál apostol is: Ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők, véleményem szerint, az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk (Róm 8, 18). És ugyanő hirdeti: Meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen (Kol 3, 3-4).

Volt azonban még más okulásra méltó is ebben a csodálatos eseményben, amely alkalmas volt arra, hogy megerősítse az apostolokat, és tovább gyarapítsa tudásukat.

Megjelent ugyanis Mózes és Illés – az egyik a törvény, a másik a próféták képviselője –, és az Úrral beszélgetett, hogy az öt férfiúnak jelenléte folytán bőségesen meglegyen az, amit kiköt a törvény: Két vagy három tanú bizonyítsa a dolgot (Mt 18, 16).

Mi lehet ennél megbízhatóbb és maradandóbb tanúság? Hirdetésében megegyezik az Ó- és Újszövetség hangja, és az evangélium tanításával versengve szólnak az ősi kor hírnökei.

Mind a két szövetség lapjai egymást erősítik. Akit titkok fátyolába burkoltan ígértek meg az ószövetségi előképek, azt a jelen dicsőség nyilvánvaló, szemmel látható ragyogása mutatja be; igen, a törvényt Mózes közvetítette, mondja Szent János, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk (Jn 1, 17). Benne teljesült be a prófétai előképek ígérete és a törvény előírásainak célja; jelenlétével igazolja a prófétákat, kegyelmével teljesíthetővé teszi a parancsolatokat.

A szent evangélium hirdetése szilárdítsa meg tehát mindnyájatok hitét, és senki se szégyellje többé Krisztus keresztjét, mert ezzel váltotta meg a világot.

Ezért senki se féljen, ha szenvednie kell az igazságért, és senki se kételkedjék az ígéretek teljesítésében, mert az a dolgok rendje, hogy a munka után következik a pihenés, s a halál kapuján át vezet az út az életbe. Hiszen ő elvállalta szegényes létünk minden nyomorúságát, és így az ő erejével majd mi is legyőzzük azt, amit ő legyőzött, és elnyerjük azt, amit ígért, csak tartsunk ki az ő megvallásában és szeretetében.

Mert akár parancsok teljesítéséről, akár megpróbáltatások elviseléséről van szó, mindig csendüljön meg a fülünkben az említett szózat, az Atya szava: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok (Mt 17, 5).