Évközi 3. vasárnap

2023. január 22.

Hétfő: 18 óra szentmise

Kedd: 6.15 óra

Szerda: 6.15 óra Dúló, Bognár és Szűcs családért

Csütörtök: 6.15 óra

Péntek: 15 óra temetési mise

Szombat 6.30-kor szentmise, 7 órakor szentségimádási iskola, utána 13 óráig szentséglátogatás, kérjük, hogy a kihelyezett lapon jelezzük, hogy ki mikor tud itt lenni! 8 és 9 között lehetőség lesz lehetőség szentgyónásra.

18 órakor mise

Vasárnap: 8 óra szentmise, 18 órakor szentmise

Szentségekre felkészítő sorozata minden második hétfőn este a mise után 18.30-kor. Következő alkalom: január 30-án. Köztes héten, legközelebb január 23-én Szinódusi megbeszélés.

Jegyesoktatási sorozat indul, házasságra felkészítésre, minden második hétfőn este 18. 30-kor. Első alkalom: január 23-án lesz.

Elérhetőségek: erdujvaros.hu és plebania(kukac)erdujvaros.hu

Parkvárosban hétfőtől péntekig ¾ 7 órakor, szombaton 16.30-kor szentmise, vasárnap 9.30-kor tartunk szentmisét.

 Szentmisék Érdújtelepen vasárnap 11 óra szentmise

Könyv és filmklub részletei a honlapon!

Köszöntjük a Lóránt, Gusztáv, Fanni, Antal, Piroska, Márió, Sára, Fábián, Sebestyén és Ágnes testvéreinket!

A II. vatikáni zsinat Sacrosanctum Concilium kezdetű, a szent liturgiáról szóló konstitúciójából

(Nn. 7-8. 106)

Krisztus mindig jelen van Egyházában

Krisztus mindig jelen van Egyházában, de kiváltképpen a liturgikus cselekményekben. Jelen van a szentmisében, a pap személyében, mert az áldozatot ugyanaz mutatja be most a papok szolgálata által, mint aki a kereszten önmagát feláldozta. És kiváltképp jelen van az eukarisztikus színek alatt. Jelen van erejével a szentségekben, így bárki is keresztel, maga Krisztus az, aki keresztel. Jelen van igéje által, minthogy ő maga szól hozzánk, amikor az Egyházban a Szentírást olvassák. Végül jelen van, amikor könyörög, és zsoltárt zeng az Egyház, hiszen megígérte: Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük (Mt 18, 20).

Ebben a nagy műben, amely Istent tökéletesen megdicsőíti, az embert pedig megszenteli, Krisztus mindenkor maga mellé emeli, társává teszi az Egyházat, szeretett jegyesét; az Egyház pedig segítségül hívja Urát, és általa hódol az örök Atyának.

Méltán foghatjuk fel tehát a liturgiát úgy, mint Jézus Krisztus papi szolgálatának gyakorlását. Ebben érzékelhető jelek jelzik, és a maguk sajátos módján meg is valósítják az ember megszentelését, és Jézus Krisztus misztikus teste, vagyis a Fő és a tagok együtt, teljes értékű nyilvános istentiszteletet mutatnak be.

Így tehát minden liturgikus ünneplés egyedülállóan szent cselekmény: Krisztus, a pap, és teste, az Egyház viszi végbe; hatékonyságát nem is éri el az Egyháznak semmi más cselekedete, sem rangban, sem mértékben.

A földi liturgiában annak a mennyeinek előízét élvezzük, és annak a liturgiának leszünk részesei, amelyet a szent városban, Jeruzsálemben ünnepelnek. Oda tart zarándokutunk, ott ül Krisztus az Isten jobbján, mint a szentélynek és az igazi szövetségsátornak szolgája (vö. Zsid 8, 2). A földi liturgiában a mennyei seregek egész sokaságával együtt énekeljük az Úrnak a dicsőség himnuszát; tiszteljük a szentek emlékét abban a reményben, hogy némi részünk és közösségünk lesz velük. Várjuk az Üdvözítőt, Urunkat, Jézus Krisztust (Fil 3, 20), amíg maga meg nem jelenik, mint a mi életünk, és vele együtt mi is meg nem jelenünk dicsőségesen (vö. Kol 3, 4).

Az Egyház minden hetedik napon megünnepli a húsvéti misztériumot az apostoli korból származó hagyomány alapján, amely eredetét visszavezeti magára Krisztus feltámadásának napjára. Ezt a napot, a vasárnapot, joggal nevezik az Úr napjának. E napon ugyanis Isten igéjének meghallgatásával és az Eukarisztiában részesedve megemlékeznek az Úr Jézus szenvedéséről, feltámadásáról és dicsőségéről, hálát adnak Istennek, aki őket élő reményre szülte újjá Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által (1 Pét 1, 3). A vasárnap tehát minden ünnepnap őse, ezért a hívek buzgó figyelmébe kell ajánlani, és sürgetni, hogy ez a nap az öröm és a munkától való megpihenés napja is legyen. Semmi más ünnepet sem szabad elébe helyezni, kivéve a valóban legnagyobb jelentőségűeket: az Úr napja ugyanis az egész liturgikus évnek alapja és magja.