A templomból indulva az Alsó-, a Kornélia- és a Felső utcán sétálva találtunk rá a kihelyezett pontokra. Az állomások között húsvéti énekeket énekelve haladtunk, az állomásra érve pedig a gyerekek olvasták fel a szöveget.
Bori varázsdobozából mindig előkerült valamilyen játékos feladat, kérdés vagy fejtörő – ezáltal is segítve a gyerekeket közelebb kerülni az adott bibliai esemény átéléséhez (pl. érzelemkártyák közül kellett kiválasztani, milyen érzelmeket élhettek át a tanítványok az üres sír láttán; párokban eljátszották, hogyan folyhatott le a beszélgetés a tanítványok között, amikor beszámoltak egymásnak Jézus feltámadásáról; közösen gondolkodva kerestünk Lélekkel kapcsolatos szólásokat, közmondásokat; végül Bori mesét mondott nekünk az Istenről, aki életet (Lelket) lehelt az emberi alakba s az ördögről, akinek kudarcba fulladt a szándéka.
Az öröm útjának végén betértünk a Soós Süti-Pék Boltba, ahol Ferenc atya mindannyiunkat meghívott egy fagyira. Volt öröm!
